A cukorbetegségnek több típusa létezik. A kialakulás okai a tünetek és a kezelés az egyes típusokban különböznek.

Az 1-es típusú diabetes mellitus egy autoimmun betegség,amelyet abszolút inzulinhiány okoz.

Ez a diabétesz bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban gyermek és fiatal felnőttkorban jelentkezik.

A betegek általában soványak, gyakori a jelentős fogyás a betegség megállapítása előtt. A tünetek gyorsan alakulnak ki, a betegek kezeléséhez inzulin szükséges. Kezeletlen vagy rosszul kezelt, súlyos esetben tartósan magas vércukorszinttel hiperglikémia és ketózissal járó életveszélyes állapot, a ketoacidózisos kóma alakulhat ki.

Amikor túl sok a sav vagy túl kevés a lúg a vérben, így a vér pH értékének csökkenését, a H+ion koncentráció növekedését jelenti.

Légzési acidózis a szén-dioxid kilégzésének elégtelensége,lehet metabolikus acidózis a vér pufferrendszerének kimerítése. Oka a rosszul kezelt cukorbetegség, vagy a krónikus veseelégtelenség. Ekkor a vér pH-ja lezuhan, és gyakran életveszélyes állapot alakul ki.

Az anaerob glikolízis (például oxigénhiány esetén) vagy a ketontestek felgyűlése (inzulinhiány miatt) a szövetekben a savas kémhatású anyagcseretermékek, mint a laktát vagy a ketotestek felszaporodását okozza.

Előfordulhat sokk, diabetikus kóma, szívmegállás, vagy ha alig jut vér a test egy részéhez (iszkémia). Az izomzat erős anaerob megerőltetése is okozhatja.

Az 1-es típusú diabétesz általában a diabéteszes esetek 10%-át teszik ki. Magyarországon is egyre nő ennek a típusnak a gyakorisága.

A 2-es típusú diabetes mellitust az izolált szénhidrátok fogyasztása cukor, fehér liszt a magas glikémiás index okozza.

Éveken át tartósan magas inzulinszint, pontosabban étkezésenként egy-egy hatalmas inzulinhullám miatt a sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukor ellen, kialakul az inzulinrezisztencia, vagyis a sejtek ellenállnak az inzulinnak a sejthártya cukortranszportját fokozó hatásainak.

Mivel az agy érzékeli, hogy a vérben ott a sok cukor, utasítja a hasnyálmirigyet, hogy még több inzulint termeljen, a sejtek viszont egyre jobban ellenállnak.

Egy ponton azonban a hasnyálmirigy feladja a küzdelmet, és a tartósan magas vércukorszintnek vakság, lábamputáció, érelmeszesedés, infarktus és impotencia lehet a következménye.

A betegség kezdetén gyakori a tünetmentesség, a diabétesz tünetei csak lassan alakulnak ki, gyakran a különböző szövődmények megjelenése kapcsán diagnosztizálják a kórt.

Kezelése a kezdeti szakaszban életmód változtatással /diéta, helyes táplálkozás, sport, testsúlycsökkentés, majd vércukorcsökkentő/, valamint az inzulin hatását növelő tablettás készítményekkel történik. A betegség későbbi szakaszában, amikor az inzulintermelés már kimerült, az 1-es típusú diabéteszhez hasonlóan szükségessé válik az inzulin adása.

Az inzulinrezisztencia szorosan összefügg az elhízással , mivel az elhízást az izolált szénhidrátok okozzák a magas glikémiás indexük miatt.

A 2-es típusú betegek 80%-a elhízott, többségük magas vérnyomástól is szenved. A betegség általában középkorú vagy idős embereknél alakul ki. Manapság az elhízás gyermek- és serdülőkorban is jelentkezik.

Korábban ezt a diabétesz formát "enyhe" betegségnek tartották, mivel sokáig nem okoz panaszt, nem feltétlenül igényel inzulint.

Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz. A 2-es típusú cukorbetegség súlyos betegség, mivel mintegy 10–15 évvel lerövidíti a várható élettartamot, nagyon magas a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága és súlyossága.

Egy 2-es típusú diabéteszes beteg olyan szív-érrendszeri veszélyeztetettségnek van kitéve, mint egy nem cukorbeteg, infarktuson átesett beteg.