A cukorbetegség (diabetes mellitus - édes vizelés) a világon a leggyakoribb anyagcsere-betegség, mely szövődményei révén rontja a beteg életminőségét és életkilátásait.

Cukorbetegségben az inzulin csökken vagy hiányzik, ezért a szervezet egyes sejtjei nem képesek a vérből a szőlőcukrot felvenni.

A vérből a szőlőcukor a vizelettel kiürül, innen a betegség neve.

A jelenleg érvényes meghatározás szerint cukorbetegség áll fenn, ha éhgyomri vércukorérték ismételten 7,0 mmol/l vagy magasabb, vagy a cukorterhelés során a 120 perccel későbbi érték 11,1 mmol/l vagy magasabb.

Az éhgyomorra mért vércukor 6,1 - 6,9 között van, azt károsodott éhomi vércukorértéknek nevezik. Ha a cukorterhelés során a 120 perces érték 7,8 - 11,1 mmol/l között van, az a csökkent cukortolerancia.

A két eltérés még nem azonos a cukorbetegséggel,már fokozott érrendszeri rizikót jelentenek, ilyenkor bevezetett életmódváltozások hatására még van esély a cukorháztartás normalizálódására.

A cukorbetegségben szenvedő betegek száma világszerte rohamosan emelkedik,ez alól hazánk sem kivétel. A 2004-es adatok alapján mintegy félmillió diabeteszes egyénnel számolhatunk Magyarországon. A kezelt betegek számának többszöröse lehet a fel nem ismert cukorbetegség.

Melynek okai típusok szerint változik.

1 típusú cukorbetegség esetén a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az inzulintermelő béta-sejtek pusztulnak. Ez a szigetsejtek elleni autoimmun-reakció következménye. Bármely életkorban kialakulhat. A betegség csak inzulinpótlással kezelhető.

2 típusú cukorbetegség kialakulásának középpontjában az inzulinrezisztencia áll, melyet a hasi zsírszövet mennyiségének felszaporodása okoz.

A betegség kezdetén még vércukoreltérés nem jelentkezik, a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelése miatt. A betegség előrehaladtával a hasnyálmirigy inzulin-elválasztása elégtelenné válik az inzulinrezisztenciához képest, ekkor alakul ki csökkent glükóztolerancia, majd diabetes.