Cukorbetegség /diabetes mellitus/ magyarul "mézédes átfolyás"-t /cukorvizelést/ jelent, röviden diabétesz. Az elnevezés a két fő tünetre, a cukor vizelettel való fokozott kiválasztására és a megemelkedett vizeletmennyiségre (polyuria) utal.A glükóz feldolgozási zavara, melynek a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon hiánya vagy az inzulinnal szembeni érzéketlensége, relatív inzulinhiány, vagy mindkettő okoz, a szervezetben krónikus anyagcsere zavart. Az abszolút vagy relatív inzulinhiány következtében, mivel a sejtek inzulin hiányában nem képesek a glükóz felvételére, a vércukorszint megemelkedik, ezek együttesen okozzák a betegség fő tüneteit.

A betegek számát 1990-ben a világon 100 millióra becsülték. Egyes prognózisok szerint ez a szám megkétszereződik a következő évtizedben. (Bár nem teljesen világos, hogy milyen okokból: a népességszaporodástól, az átlagéletkor növekedésétől és a pontosabb diagnózistól kezdve, a helytelen táplálkozáson és élelmiszer minőségén át, az alkoholizmusig (drogozásig), gyógyszerszedésig, környezetszennyeződésig, és genetikai faktorokig sok minden szóba jöhet.)

Az 1 típusú cukorbetegségben a kezelés azonnal inzulinnal kezdődik, hiszen a betegség ezen formájában a béta-sejtek pusztulása következtében nincs elegendő inzulintermelés. Így azonnal inzulinfüggő a beteg.

A 2 típusú diabétesz megelőzésében, illetve visszafordításában  jelentős szerepet kaphat a paleolit táplálkozás.A paleolit táplálkozás lényege az alacsony glikémiás indexű ételek (zöldség, gyümölcs, állati fehérje és zsír) fogyasztása, s minden gabonaféle, burgonya, kukorica, cukor és tejtermék kerülése. Több kis számú vizsgálatot lefuttattak már, és mindössze pár hét alatt az inzulinrezisztencia, a vércukorszint és az inzulinszükséglet jelentős csökkenéséről számoltak be. Magyarországon erről Szendi Gábor írt könyvet. 

 Az inulin mint szénhidrát-energiaforrás  jelentős a diabétesz esetében, mert a vércukorszintet tartós fogyasztás esetén sem emeli.

Az inulinok természetben előforduló poliszaharidok, melyek számos növényfajban megtalálhatóak. Nevét az örvénygyökér, (Inula) növénynemzetségről kapta.

Az élelmi rostok fruktán csoportjába sorolják. A növényekben energiatároló funkciója van és általában a gyökerében vagy a rizómában halmozódik fel. Azok a növények, amelyek inulint raktároznak, általában nem tartalmaznak keményítőt.

Az inulin metabolizációja során fruktóz képződik, amelyből a szervezet mintegy 30 grammot inzulin hiányában is fel tud használni. A 2 típus esetén az inzulinfüggőséget is csökkenti, és a vércukorszint beállítását megkönnyíti. Az inulin mondhatni pufferszerepet tölt be az állandó vércukorszint megtartásában. A csicsókát, mint alapvető inulinforrást ehetjük frissen, nyersen reszelve salátába, süthetünk belőle pogácsát. Levét kipréselve rostos inulinitalként fogyaszthatjuk.

Alternatív kezelést jelenthet még a fahéjkapszula fogyasztása, melynek hatásait klinikai vizsgálatok igazolják. A Brit Diabétesz szövetség lapjának októberi száma egy 12 héten át zajló vizsgálatról számolt be, amelyben igazolták, hogy napi két gramm fahéj jelentősen csökkenti a vércukorszintet és a vérnyomást, a magnézium pedig hozzájárul a diabétesz elkerüléséhez. A londoni Imperial College kutatásának alapját az a korábbi igazolt eredmény képezte, mely szerint  napi fél teáskanál fahéj jelentősen csökkenti a vércukorszintet, a trigliceridszintet, az LDL (káros koleszterin) és a teljes koleszterinszintet a 2 típusú cukorbetegeknél.

Természetesen a megfelelő diéta fontosságát senki sem vonja kétségbe. Mindkét típusú diabétesz azonban ennél sokkal komplexebb kezelést, állandó orvosi kontrollt, és a beteg szoros és fegyelmezett együttműködését kívánja meg. A legjobban beállított diabéteszeseknél is bármikor bekövetkezhet olyan fizikai, vagy lelki terhelés, illetve betegség, ami teljesen felborítja az addig jól működő egyensúlyt.